Augusztusban egy kicsit visszafogtam magam olvasás szempontjából. Nálam is elérkezett a lazulás pillanata. A suliban szünet volt, így ezt kihasználva meglátogatott a rokonság. Nagyon szép és eseménydús hónapon vagyok túl, amely teljesen feltöltött ahhoz, hogy újult erővel belevessem magam a tanulásba és természetesen a blogolásba is. 😉 

Augusztusban összesen 7 könyvet sikerült végigolvasnom. Volt egy, amelyet végül félbehagytam. Szerfelett nyűglődtem vele, annyira, hogy kezdte teljesen elvenni a kedvem az olvasástól, és ez nem más, mint Gabriel Marcia Marquez: Szerelem a kolera idején c. regénye volt. Igen. Jól látjátok! Az augusztusi közös könyvön buktam el. 😳 Végtelenül untatott. Nem gondoltam volna, hogy nehezebb lesz olvasni, mint A viskó-t vagy egy Dosztojevszkij-t, de így történt, úgyhogy szerintem maradok a film megnézésénél. Ami nem megy, nem kell erőltetni! 🙄

Helyette másik hét olyan történetet olvastam el, amelyek azért közelebb állnak a szívemhez. Műfajilag megint ,,vegyes felvágott” lett a vége. Kezdtem egy tabu témával foglalkozó kötettel, aztán a fruska énem sóvárgott egy ifjúsági-romantikus sztorira. Miután sikerült boldoggá tennem kislányos szerény személyem, hirtelen már a sötét oldalon találtam magam, ahol épp egy 17 éves sráccal próbálok kinyomozni egy újabb bűnügyi esetet és harcolni a gonosszal. Pár nap alatt a bűntény megoldva, a gonosz elküldve melegebb éghajlatra. Ezután gondoltam, miért ne tekinthetnék be kicsit egy németországi pszichiátrián felnőtt férfi memoárjába?! 😯 A könyv által nem egy hagyományos életet ismerhettem meg, amely révén kissé letargikus állapotba kerültem, így hát itt volt volt az ideje, hogy jókedvre derítsem magam, és mivel igencsak sok jó kritikát olvastam egy bizonyos Álomgyár által kiadott sorozatról, én is belevetettem magam az elolvasásába. Hogy miért tettem? Nem tudom. Az olvasás végeztével mérhetetlen dühöt és abszolút kiábrándultságot éreztem. Mérgemben inkább ismét elkezdtem nyomozni immár egy középkorú újságíróval Budapest utcáin, nem is akármikor, 1936-ban, amely nagyon jól esett tősgyökeres pesti mivoltomnak. (Ó te fránya honvágy! – Hess, hess,hess!!!) Sikeresen megtaláltuk a nő gyilkosát, és utána máris megnéztem a belőle készült filmet is. Maradjunk annyiban, hogy a könyv mindig jobb! 😉 Miután kihevertem azt a nyavalyás ,,sikerkönyvet” és kellőképpen megnyugodtam, hónap végén már másra sem vágytam, mint egy olyan könyvre, amelyben 100%-ig meg voltam bizonyosodva, hogy a nyaram egyik legjobb kötete lesz, és ez így is lett!

Kitaláltátok már, hogy melyek ezek a könyvek? Nem? Akkor lássuk! 

Szurovecz Kitti: A sokszívű  – szórakoztató irodalom – romantikus, erotikus, LMBTQ

Jamie McGuire könyve kb. egy éven át szép nyugodtan várt a polcon arra, hogy sorra kerüljön. Valamilyen érzés folytán ódzkodtam az elolvasásától. Nem is tudom, talán a borítója volt az, amely egy kicsit távol tartotta tőlem. Picit féltem tőle. Úgy éreztem, hogy túlságosan is gyermeteg lesz számomra. Ezt a kötetet, párom húgától kaptam kölcsön, és mivel már sóvárogtam egy jó kis sztorira, emellett eljött az ideje annak, hogy visszaadjam jogos tulajdonosának, így a hónapban végre belecsaptam a lecsóba, és szépen nekirugaszkodtam az elolvasásának. A fülszövegét nem ismerve kezdtem bele, és az első pár fejezet után már bántam azt a tyúkeszemet, hogy idáig hagytam a polcon rostokolni. A Gyönyörű sorscsapás egy sorozat első része, amelyet még 2012-ben adott ki a Maxim Kiadó – lényegében már antikvár könyvnek számít. 😀 A moly.hu oldalán 87%-on áll és ezidáig több mint 5000 olvasója született, amely úgy gondolom, megfelelően igazolja, hogy az ifjúsági irodalom egyik kiemelkedő könyvei közé tartozik. A két egyetemista, Abby és Travis találkozásának és  barátságából szült szerelmének történetét, amely egy fogadással kezdődik. A kérdés csak az, ki lesz a nyertes? Mindkét karakternek megvan a sötét múltja, amely próbál szerelmük útjába állni, de hagyják-e neki? Két külön természetű ember, akik próbálnak az érzéseiknek ellent mondani, de sikerül-e nekik? Nekem tetszett a könyv, ahhoz képest, hogy megtalálhatóak voltak benne némi túlzások és klisék. De mit mondhatnék? A fiataloknak, sőt, nem csak nekik, de az idősebb korban lévő embereknek is ez egy jó kis kikapcsolódás. Egy kiugróan romantikus és játékos szerelmi történet, ahol az olvasó együtt izgul a szereplőkkel a kínos és veszélyes helyzetekben, bosszankodik és értetlenkedik a karakterek hülyeségein, és együtt örül a végkifejletnél. Kell ennél több, hogy kicsit visszarepítsen minket kamasz éveinkbe? Nem hiszem. Ajánlom azoknak a fiataloknak és romantika kedvelőinek, akiknek egyelőre ugyanúgy elkerülte a figyelmét éveken keresztül ez a könyv, mint ahogyan az enyémet is, mert jó! Ez egy bitang jó könyv! 😎 [usr 4,5]

Dan Wells: Nem akarlak megölni (John Cleaver 3.) – szórakoztató irodalom, ifjűsági irodalom – ifjúsági bűnügyi – thriller 

John Wayne Cleaver története 15 éves korában kezdődik. John hobbija a hullák és a sorozatgyilkosok. Terapeutája szerint egy szociopata, és bár nagy kísértést érez arra, hogy ő is sorozatgyilkossá váljon, mégis ellenáll neki, és a maga számára alkotott szabályokkal próbálja kordában tartani a benne lakozó sötétséget, egészen addig, amíg egy sorozatgyilkos kezd el ólálkodni abban a kisvárosban, ahol él és ahol eddig ő volt a ,,legveszélyesebb” ember a környezetében. Úgy érzi, meg kell találnia a felelőst a gyilkosságokért és így legalább a benne élő szörnyet is megetetheti, amivel végülis jót tesz a városnak. Amire viszont nem számít az az, hogy a sorozatgyilkos, nem csak egy hétköznapi ember, hanem valami egészen más, amellyel eddig még nem találkozott.  

Dan Wells egy remek ifjúsági bűnügyi – thriller sorozatot hozott létre, amely nagy kedvenc lett az olvasók körében. A sorozat 2. részében, amely a Szörnyeteg úr címet viseli, főképp John saját magával lefolytatott harca áll a középpontban, de mellette most még nagyobb kutyaszorítóba kerül, ahonnan nem csak magának, másoknak is segítenie kell kievickélni, ezt mind úgy, hogy Szörnyeteg urat kordában tartsa. Mert ha nem, elszabadul a pokol. Nálam eddig ez a rész viszi a prímet! A 3. rész számomra kissé laposra sikeredett. A cselekmény változatlan. John-nak itt is meg kell találni a gonoszt, amellett, hogy az iskolájában egyre több a hirtelen öngyilkosság, ami miatt kicsit elkezd kételkedni magában és céljaiban. Mi értelme megkeresni és elpusztítani a gonoszt, ha az emberek csak úgy képesek feladni az életüket? Vívódása közben egy szerelmi szálat is végigkövethetünk, amelyben John érzéketlensége ellenére nagyon jól érzi magát. De vajon miért? Az első két kötethez képest én némi hanyatlást érzékeltem a könyv olvasása közben, de mégsem annyira, hogy úgy döntsek, abbahagyom. Talán a 4. rész segít majd ezen. Nem adom fel! Viszont nekem így ez a könyv csak: [usr 3,5]

Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt  – szépirodalom – memoár 

Jelenetek egy pszichiátriáról

Nagyjából egy éve került hozzám ez a könyv. A borítóját látva, tudtam, hogy nem lesz egy szimpla olvasmány.  Joachim Meyerhoff önéletrajzi ihletésű könyvében a saját életéből mesél el történeteket, amelyek egy észak-német kisváros pszichiátriáján, családjával együtt felnőtt fiú szemszögéből íródtak. Az ő szemszögéből, de nem betegként, hanem szó szerint lakóként, mivel az édesapja a pszichiátria igazgatója. Rálátást kapunk egy igazán felkavaró, mégis humoros, de annál groteszkebb világra. Joachim elbeszélései segítenek nekünk megérteni egy olyan helyzetet, amelyet nem biztos, hogy ép ésszel el tudnánk fogadni. Milyen lehet úgy felnőni, és azt megélni, hogy a pszichiátriai kezelésre szoruló emberek hozzátartoznak a mindennapjainkhoz? 

Joachim Meyerhoff memoárja nem egy könnyed olvasmány. Erős és teherbíró lélekre van szükség az elolvasásához. Én nem tudtam egy ültő helyemben végigolvasni, és szerintem nem is lehet. A rövid, pár oldalas mesélésekre időt és türelmet kell szakítsunk, hogy megemésztődjenek. Ne tévesszen meg senkit! Nem kifejezetten durva történetről van szó! Egyszerűen csak idő kell hozzá, és ha szakítunk rá, akkor a végén teljes nyugalommal és megértéssel fogjuk letenni a könyvet. A borítókép igazán figyelemfelkeltő, mégis a történet olvasása után, úgy vélem, nem a legodaillőbb. Én teljesen mást képzelnék el helyette. Ettől függetlenül teljesen meg vagyok elégedve a könyvvel, és nem bántam meg, hogy elolvastam! [usr 4]

R. Kelényi Angelika: Mennyei bűnök (Mennyei sorozat 1.) – szórakoztató irodalom –  romantikus – kalandos, történelmi 

Az első könyv, amelyet R.Kelényi Angelikától olvastam, és erősen gondolkozom azon, hogy talán az utolsó is egyben. A Mennyei bűnök c. sorozatból legalábbis, amely 2018-ban jelent meg az Álomgyár kiadásával. Nagyon sok jót olvastam erről a könyvről. Az elmúlt egy hónapban legalább 10 értékelést láttam vele kapcsolatban. Mindenki el volt ájulva tőle. Özönlöttek a kommentek arról, hogy mennyire jó ez a könyv. Ennek okán felbuzdulva jelentkeztem egy kihívásra, melynek célja ennek a könyvnek az elolvasása volt. Megtettem, és most sok olvasónál ki fogom csapni a biztosítékot, de biza nekem ez nem tetszett. 😐 El is mondom, miért jutottam erre a következtetésre.

A történet, miszerint 1858-ban Rómában egy német hercegnő (Katharina) próbálja lerántani a leplet egy mocskos titokról, amelyben segítségére lesz egy megkeseredett és hitehagyott ópiumfüggő nyomozó (Marco Fiore) és egy igencsak szorult helyzetbe került lány (Blanca), akinek az életében nem várt események miatt nincs más választása, mint belemenni egy életveszélyes küldetésbe és segíteni nekik. A küldetés fő célja: leleplezni Sant’Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, parázna játékokat, és hogy ezt teljesíteni tudják Blancanak jelentkeznie kell ebbe a zárdába. Ehhez az kellett, hogy megtanulja és elsajátítsa egy hercegnőhőz illő etikett és viselkedésformákat. Tanulása, és a leleplezés tervezése közben sokat találkozik Marco Fiore-val, aki elkezdi szenvedélyesen szeretni Blancat. Ennyi! Ennyit sikerült megtudnom a cselekményről a fülszöveg és az olvasás által. A plusz információkat, amelyeket még az írónő megosztott velünk, a könyv első felében olvashattuk, és utána… és utána mi történik? Semmi. Nekem ez a könyv borzalmasan nagy csalódás lett a végére. 😥 A végére? Dehogyis! Már kb. a könyv 70%-nál úgy éreztem, hogy szétpukkadok dühömben. Engem felidegesített a könyv! A kapott információk után szűnni nem akaró ismétléseket kaptam a cselekmény(?)szál követése közben. Ismétlések, ismétlések egymás hegyén-hátán!!! Minden karakter ugyanazt mondta el és gondolta magában csak kicsit másképp mint az előtte lévő fejezetben. Tehát, egyáltalán nem haladt a cselekmény. Több száz oldalon keresztül úgy éreztem, hogy csak toporgunk egy helyben. 😡 Ahh! Nem, nem, és nem! Sokkal, de sokkal többet vártam ettől a könyvtől, hiszen még Moly-on is 93%-on áll ez a regény! Mikor megírom az ,,5 olyan könyv, amelyek kiakasztottak” c. bejegyzésemet, ez biztosan köztük lesz! Kérlek Titeket, segítsetek! Van köztetek olyan, aki ugyanezt érezte? Összességében úgy gondolom, hogy az alapötlet nagyon jó, és egy letehetetlen könyvet lehetett volna ebből kihozni, de nem így! Fogom-e folytatni? Talán.

Nálam ez a könyv: [usr 2,5]

Kondor Vilmos: Budapest noir (Bűnos Budapest – ciklus 1.) – noir irodalom, krimi

Kondor Vilmos Budapest noir c. könyve is párom húga által került a polcomra. Tudja, hogy szeretem a krimiket, úgyhogy nekem adta. A borító teljesen levett a lábamról a címével együtt. Egy krimi amely Budapesten játszódik? Méghozzá 1936-ban? Jöhet! 😎

A noir irodalom a bűnügyi drámák és krimik melegágya, amelynek főszereplője (gyakran egyben narrátora) nem detektív, lehet például gyanúsított, áldozat, esetleg maga az elkövető vagy valamilyen igazságszolgáltatásban dolgozó személy, aki szorosan kapcsolódik a bűntényhez és helyreállítja a megbomlott rendet. Ebben a műfajban írta meg Kondor Vilmos 9 részes sorozatát, amelyből igaz, hogy én még csak az elsőt olvastam, de garantáltan nem az utolsót. 😉 A krimiszál hiába nem túlzó, mégis érdekfeszítő, hiszen Gordon Zsigmond, az Est c. lapkiadó bűnügyi zsurnalisztájával követhetjük végig a nyomozást, aki 1936-ban próbálja megtalálni egy zsidó lány gyilkosát, miközben Budapesten épp Gömbös Gyula halálát gyászolja a nép. Gordon nagy kockázatot vállal ezzel, mert sokan vannak, akik nem szeretnék, ha ezzel az üggyel foglalkozna, és így veszélybe sodorja Krisztinát is, aki fotósként segít be neki a bűnügyi helyszíneken is, emellett amolyan ,,se veled, se nélküled” kapcsolatban állnak egymással. A helyszín nagyon tetszett, mert, mint már említettem, azért még mindig Pesthez húz jobban a szívem, és ebben Gordon személyében lelkitársra találtam: 

,,Nem szeretett Budán lenni. Valamiért Pest állt hozzá közelebb, ott legalább otthon érezte magát, már amennyire lehetett.”

Miután befejeztem a könyvet, amely által nagyon sokat megtudhattam az 1930 évekbeli Budapestről és megismerkedhettem a noir krimi műfajával is, megnéztem a belőle készült filmet is. Nem volt rossz, de valljuk be, a könyv mindig jobb! 😆 [usr 4]

J.R.Ward: A vadállat (Fekete Tőr Testvériség 14.) – szórakoztató irodalom – romantikus – erotikus fantasy

J. R. Ward írónővel kapcsolatban nemrég olvashattatok egy kisebb kritikát A bourbon királyai c. könyvével kapcsolatosan, amely nem kellőképpen nyerte el a tetszésemet (erről itt olvashattok). Legutóbb is kifejtettem, hogy az írónővel a Fekete Tőr Testvériség c. sorozata folytán találkoztam először. Ez az a sorozat, amelyet tényleg minden olyan olvasónak (és itt nem kifejezetten csak hölgyekre gondolok) meg kellene ismernie, aki egy kicsit is élvezi a fantasy világát és az észveszejtő romantikus történeteket. Én bevallom őszintén nem vagyok túlzottan a fantasy kedvelője, de ez a hamarosan már 15 részes sorozat az egyik nagy kedvenceim közé tartozik. Miért? Mert egy olyan szerző, aki idáig el tud vinni és fenn tud tartani ennyi éven át egy sorozatot, ezt mind úgy, hogy egyre jobban fokozza az olvasó kiváncsiságát, nem tud kifogyni még mindig az ötletekből, folyton-folyvást meglepetést tud okozni, az az illető mindenre képes. (És pont emiatt nem értettem, hogy A bourbon királyai c. könyvét, hogy tudta ennyire más vonalba elvinni…)

A Fekete Tőr Testvérig története azzal kezdődik, hogy harc dúl vámpírok és vadászok között. A Testvériség hat vámpírharcosa felesküdött rá, hogy megvédi a vámpírokat a rájuk törő ellenségtől. Vezetőjük, Wrath az egyetlen megmaradt tisztavérű vámpír a földön. Szülei gyilkosait keresi, amikor is találkozik Beth-szel, aki az emberi fajből származik. A sorozat lebilincselő első kötete kettejük szerelméről szól. Röviden. 😀 A további kötetekben minden alkalommal egy újabb és újabb vámpírharcost ismerhetünk meg, akiknél úgyszintén végigkövethetjük, hogyan találnak rá a szerelemre és hogyan harcolnak eközben a gonosszal. Minden egyes harcosnak meg vannak a saját démonjai, amik által nagyon szerethető karakterekké válnak. A cselekményszál minden történetben jól kidolgozott, a karakterek jellemfejlődésen esnek át, amely még kíválóbbá teszi J.R.Ward regényeit. Az olvasásával gördülékenyen tudunk haladni, amelyben segít az összes kiadás elején feltüntetett ,,Kifejezések és tulajdonnevek magyarázata”. Ez a 14. résszel sem történt másképp. Ez a sorozat egyszerűen letehetetlen, és úgy gondolom, hogyha egy több mint 500 oldalas könyvet 2,5-3 nap alatt ki tud végezni az olvasó, akkor az már igenis jelent valamit! Jó, igen, tudom, most valószínűleg azt gondoljátok, hogy túlzásba estem, de nem. Higyjetek nekem! Őszintén és szívből ajánlom 16 éves kortól bármely nemű kedves olvasónak! ÉN NEM TUDOM MEGUNNI! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ [usr 5]

Így a végére érve arra a következtetésre jutottam, hogy augusztusban a sorozatoké volt a főszerep, de nem bánom, mert néha ezekkel is haladni kell. Bár a hónapban jóval kevesebb könyvet sikerült elolvasnom, én így is sikeresnek érzem.

Ti miket olvastatok augusztusban? A felsoroltak közül olvastátok valamelyiket? 🙂