Sziasztok!

Az elmúlt másfél hónapban kicsit eltűntem, de most újult erővel visszatértem. Július közepén beütött az az elviselhetetlen meleg, amikor az ember agya teljesen hasznavehetetlenné válik, próbálja a napokat végigdolgozni, este meg már csak örül, ha 5 fokkal hűvősebb van és végre el tud aludni. Velem is ez történt, néha még a légzés is nehezemre esett és volt egy kisebb olvasási válságom is. Egyszerűen nem érdekelt semmi. Esténként próbáltam haladni a könyveimmel, de pár oldal után elaludtam. A felsoroltak mellett tényleg úgy éreztem, hogy képtelen vagyok akár egy blogbejegyzést is megírni. DE! Most itt vagyok, és kezdésként egy újabb könyvajánlós – értékelős listát hoztam Nektek. Ezúttal korábbi olvasásiam közül fogok olyan könyveket bemutatni, amelyek nagy hatással voltak rám, de még nem említettem őket a blogon. Egyes könyvek mellett a molyos értékeléseimet olvashatjátok, mivel az akkori véleményem a mai napig sem változott meg. Remélem, fogjátok annyira érdekesnek és ösztönzőnek találni, hogy megjöjjön a kedvetek egy-egy könyv elolvasásához!

Akkor kezdjük is el!

Az első ilyen könyv egy olasz szerző romantikus regénye, amely a molyos értékelések alapján nem épp a legfelkapottabb (72%-on áll jelenleg), nálam mégis sikerült elérnie a könyvnek, hogy 5 csillagosra [usr 5] értékeljem. Ez pedig nem más, mint Federica Bosco: A szerelem különös súlya c. kötete.

                         Libri, 2016

,,Nekem nagyon tetszett. Teljesen át tudtam érezni ezeknek a hétköznapi problémáknak a súlyosságát, amelyek minden egyes embernek előfordulnak az életében. A családi problémák, a munkahelyen való megfelelés, a barátok közti erős kapocs fontossága és legfőképp a szerelem által felvetődött nehéz kérdések, amelyekre keressük a megfelelő válaszokat. Hogyan alakítsuk az életünket? Ki a legfontosabb személy az életünkben? Akivel együtt élsz 6 éve, biztos vagy benne, hogy ő életed párja? Hogyan álld a sarat a munkahelyeden az igazságtalanságok közepette? Hogyan reagálj és eméssz meg egy családi traumát? És még nagyon sok kérdésre kapjuk meg a választ ebben a könyvben, legalábbis a főszereplőnk szemszögéből. Elsőre úgy érzed, mintha csak nyafogásokat és kifogásokat olvasnál, de közben megérted, hogy ez nem az. Ez egyszerűen csak a valós élet. Amikor még nem tudod a válaszokat. Aztán mint mindig, eljön az ideje a megértésnek és a továbblépésnek.
Találó a cím, hiszen a „szerelem különös súlya” általi bizonytalanság áll a regény középpontjában.
Eredetileg nem is ezt a könyvet szerettem volna olvasni, de beleolvastam és az első pár nyers mondatával, őszínte stílusával rögtön megfogott. A főszereplőnk munkahelye pedig nem más, mint egy könyvkiadó, ami egy molynak plusz pont. Örülök, hogy végül elolvastam ezt a könyvet.”

A következő könyvet valószínűleg nem kell túlzottan bemutatnom, és nem is áll szándékomban túlságosan kivesézni, de mindenképp szerettem volna megemlíteni, mert egy olyan magyar író könyvéről van szó, akinek a könyvei rám mindig nagy hatással voltak és segítettek is, ha éppen arra volt szükségem. Dr. Csernus Imre: Egy életed van c. önfejlesztő kötetéről van szó, amelyet együltömben végigolvastam, és ez lesz az egyik olyan könyve, amelyet többször is a kezembe fogok még venni. Ebben biztos vagyok.

                            Jaffa, 2019

,,Ezt a kötetet egy kicsit visszafogottabbnak és gyengyécskébbnek érzem. Viszont még így is rá tud mutatni olyan érzelmi dolgokra, amelyek által fejbe tudja kólintani az embert. Nekem sokat szokott segíteni bizonyos helyzetekben. Olvasás közben mindig van egy rész, ahol hallom a koppanást. Akkor veszem elő Csernust, amikor úgy érzem, hogy szükségem van arra, hogy eszembe juttassa: Ember vagyok. El kell fogadnom magamat olyannak, amilyen vagyok. Mindig fogok hibázni, de ezt is el kell fogadnom. Magát az életemet és a velejáró halált is el kell fogadnom. Hogyha elrontok valamit az életemben egy döntésem miatt, akkor feltegyem én is a kérdést: És akkor mi van? A válasz: Semmi. Haladok tovább. Nem szabad állandóan félnünk és rettegnünk, mert egy nap csak azon fogunk agyalni: mi lett volna, ha…? Nagyon fontos önmagunk elfogadása, és hogy ne mások véleményére és társadalmi elvárásokra alapozva éljük az életünket. Amíg van valami feladatunk a földön, addig úgyis itt leszünk, attól függetlenül, hogy sose tudjuk meg, hogy mi volt az.
Bejelölgethettem volna az idézeteit vagy ki is írhattam volna magamnak, de úgy éreztem, nincs értelme, mert akkor az egész könyvet kiírhattam volna.
Tetszett ez a hónapokra felbontás, a falusi és városi élet különbségeinek feltüntetése. Ahogy rávilágított arra, hogy sokkal többet kellene a minket körülvevő természetet figyelnünk és örülnünk neki.
Fura, hogy először 4 csillagot [usr 4] adtam neki, és az elején is azt írtam, hogy gyengécske. Így az értékelésem végére érve, úgy hiszem, megérdemli az 5 csillagot [usr 5], hiszen a gondolatai beleették magukat a fejembe, és az ilyen jellegű könyvek azok, amelyek miatt érdemes olvasni.”

Neal Shusterman: Az óceán mélyén c. kötete volt az, amelyet még Evelinnél a Pergamenre hányt szavak csatornáján láttam az egyik videójában. Rögtön megfogott a borítója és természetesen a könyv témája is, mivel igaz történet alapján íródott. Ez az a könyv, amely elsőre kicsit kesze-kuszának, érthetetlennek tűnő jelenetekkel megírt könyvnek tűnik, de közben egy felfoghatatlanul mély és komoly gondolatokkal teli kötet. Ezt a könyvet az olvasónak meg kell értenie. A sorok mögé kell látnia és ki kell várnia azt a pillanatot, amikor az egész történet összeáll egy kerek egésszé.

              Tilos az Á Könyvek, 2017

,,Nagyon komoly téma. Remek kivitelezés.
Ez a könyv bizony megérdemli az 5 csillagot!” [usr 5]

Ennyit írtam ehhez a könyvhöz, mert egyszerűen képtelen voltam szavakba önteni a gondolataimat és érzéseimet, amelyeket ez a könyv kiváltott bennem. Igazából még most is nehéz. Ezt a történetet egy édesapa írta serdülő fiáról és mentális betegségéről, a skizofréniáról. A könyvben szereplő rajzok is a fiától származnak. A skizofréniával együtt járnak a hallucináció és a paranoid téveszmék. Az egész olyan meseszerű, mintha egy nagy kalandban vennénk részt, amelynek a fő résztvevői egy kapitány, és egy papagáj. Ennek a fiúnak el kell jutnia az óceán mélyére, a világ egyik legsötétebb helyére, hogy felússzon a felszínre és újra kijusson a fénybe. Ez nem egy mindennapi történet. El sem tudom képzelni, milyen nehéz lehetett ezt a kötetet megalkotni, de megemelem a kalapom az apa előtt. Őszintén csodálkoztam, hogy ifjúsági kötetnek szánták, mert ezt véleményem szerint még az idősebb korosztálynak is nehéz megemésztenie és megértenie,  úgyhogy ez ne tévesszen meg senkit. Itt minden egyes szónak, szereplőnek és érzésnek súlyos mondanivalója van. Szívből ajánlom (főleg) az érettebb olvasók figyelmébe! Olvassátok el! Elképzelhetetlenül jó könyv!

A következő könyv egy 1995-ben kiadott tabu témába ütköző, humorral meghintett…nem is tudom pontosan milyen regény. Annyira összetett, hogy hirtelen nem is tudnám bekategorizálni. Családregény? Lélektani? Erotikus? Filozófikus? Netán krimi? Lehet. Egy biztos: minden megtalálható benne, ami egy kivételes regényhez szükséges. Ez a könyv pedig nem más, mint Andrea Weaver: A tizenegyedik parancsolat c. kötete. Elsőre a borítója fogott meg, annak ellenére, hogy látszódott rajta, kicsit megviselte az élet. Figyelem! A cím megtévesztő!

                            Rábahír, 1995

Ebben a kötetben egy testvérpár, Lily és Phil történetéről olvashatunk, akiknek nem csak a felnőttéválásuk fontos részleteibe kapunk betekintést, hanem egyben végigkövethetjük kettejük szerelmi történetét is. Kiemelkedő szerepet kap mellettük az őket felnevelő, humorral megáldott nagymama, Sharon, aki lényegében példaképpé is válik a testvérpár számára. Ám, ez az egész sokkalta komplexebb, mint gondolnánk. Az írónő nagyon érdekesen és izgalmasan oldotta meg a könyv végkimenetelét, amellett, hogy sok fontos szereplőt is megismertet velünk, akik fontos helyet kapnak Phil és Lily életében. Sőt, még egy bűntény kibogozásában is részt vehetünk. Az egész történetet átitatja egyfajta várakozás, de a könyv végén bizony meg is kapjuk ezért kellő jutalmunkat, mert végül egy nagy családi titokra is fény dérül, amire kellőképpen sem a testvérpár, sem az olvasó nem számíthatott. Nekem nagyon tetszett, és teljesen megával rántott Andre Weaver könyve, mert olvasás közben a testvérpár kínlódásaival szemben nem ítélkezést vált ki az olvasóból, hanem együttérzést, hiszen ők maguk is próbálnak harcolni a köztük kialakuló erős kötelék ellen. Vajon sikerül-e nekik? 2019-es évem egyik kedvence lett. Megérdemli részemről az 5 csillagot. [usr 5]

Michela Murgia: Accabadora – Lélekanya c. első regénye egy igazán különleges, ám szintén egy tabu témát feszegető könyv. Jelen esetünkben itt a történet szoros kapcsolatban áll a halállal, de kivételesen nem a gyászra fekteti a hangsúlyt. Véleményem szerint a borító nagyon egyszerű, mégis van annyira titokzatos, hogy felkeltse az olvasó kiváncsiságát. A fülszöveget olvasva nem is gondolnánk, hogy egy kifejezetten kiemelkedő regényről van szó. Ez egy nagy tévedés, hiszen ezt más sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Szardínia szigetén élő írónő ezzel a regényével 2010 – ben megkapta az olasz irodalmi élet egyik legrangosabb elismerését, a Campiello-díjat.

                    Magvető, 2012

A történet egy kislány, Maria és egy ,,lélekanya” Bonaria Urrai asszony közötti furcsa kapcsolatáról szól, amelyet Sorino lakói sem értenek. Marianak ott van a családja, mégis ez az idős, özvegy varróasszony úgy dönt, hogy magához veszi a lányt, és felneveli, biztosít a számára mindent, amire csak szüksége lehet az életben. Maria nagyon hálás ezért, de közben feltűnik neki, hogy a néni titkol valamit, mert bizonyos estéken elmegy otthonról és érzi, hogy itt valami  sötét és komoly dologról lehet szó. A történet során végigkövethetjük Maria felnőttéválását, a családjától való eltávolodását és a szerelmi életébe is betekintést kapunk. Emellett természetesen Sorino lakóival is megismerkedhetünk, és egyikőjük sorsa központi eleme lesz a regénynek, ami által Maria fényt derít a titokra, de felmerül a kérdés, hogy együtt tud-e élni ő is ezzel a tudással?

A könyv stílusát tekintve szépirodalmi kategóriába sorolható. Főképp leírások, kevés párbeszédek uralkodnak a kötet lapjain. Ettől függetlenül egy igazán lebilincselő és érdekes kötetet olvashatunk. Őszintén szólva, én nem tudtam mit várhatok  a könyvtől, de akkora pozitív csalódás volt számomra, és akkora hatást gyakorolt rám, hogy hónapok kellettek ahhoz, hogy most ezt a pár mondatot is le tudjam írni. Nem biztos, hogy sikerült meggyőznöm Titeket, hogy olvassátok el ezt a könyvet, de remélem, adtok neki egy esélyt, mert higgyétek el, megéri. 5 csillagot adtam rá. [usr 5]

Én vallom, hogy nem mi választjuk a könyveket. Ők választanak minket!