Könyvmolyképző, 2015
Az elmúlt hónapok során nagy változások történtek az életemben. Nem volt igazán időm blogbejegyzéseket írni, de ettől függetlenül az olvasás megmaradt. Most viszont kezdenek kicsit lenyugodni a dolgok körülöttem, így lehetőségem volt kicsit lassabban és nyugodtabban olvasni, jobban rá tudtam koncentrálni a komolyabb témájú könyvekre is. Volt egy könyv, amellyel már nagyon régóta szemeztem a polcomon. Hívogatott, de féltem, hogy valami olyat fog nekem üzenni, amelyre akkor még nem voltam felkészülve lelkileg. Nemrég viszont eljött az ideje annak, hogy a kezembe vegyem és szembenézzek vele. Ez a könyv nem más, mint Róbert Katalin-tól a Kezdjetek el élni!. Ennek a regénynek egyértelműen a címe dominál jobban, mint a borítója. Erős üzenetet hordoz magában, hiszen ezzel a felszólítással meglehetősen könnyen magára tudja vonni az olvasó figyelmét. A regény 2015-ben jelent meg a Könyvmolyképző kiadónál, méghozzá az Aranypöttyös könyvek kiadói sorozatában. Már olvastam több könyvet is a sorozatból az elmúlt évek során, és elismerem, hogy nem csalódtam bennük. Ez alól Róbert Katalin könyve sem kivétel.
Az írónő a Kezdjetek el élni! c. kötetében betekintést kapunk Marci, Barbi, Vencel, Zsófi és Margó életének legfontosabb pillanataiba/történéseibe és ezáltal megismerhetjük a bennük tomboló vívódásaikat is. Jellemvonásukat tekintve akad köztük erősebb és gyengébb karakter is, így a kötet számottevően karakterközpontú és egyben fejlődésregény is, hiszen egy olyan folyamatot követhetünk végig, amelynek lényege, hogy miképp léphet ki valaki a lelki válságból és dönthet úgy, hogy a bizonytalanság és boldogtalanság helyett inkább önmagát és a boldogságát választja. Ennek az öt különböző személyiségtípus szemszögén keresztül mutatja be nekünk az írónő, hogy legyünk nők vagy férfiak, fiatalok vagy idősek, heteró- vagy homoszexuálisak, mind egy csónakban evezünk.
,,Meg kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem.”
A könyv kulcsfontosságú kiindulópontja az az üzenet, amelyet Marci fogalmaz meg írásos üzenet formájában 2014. április 24-én és küld el szeretteinek, barátainak. Senki nem érti, hogy mi történhetett Marcival és hová mehetett. Hirtelen távozásával felborított egy megszokott és unalmas sémát, amellyel sikerült a többieket is összezavarnia és elbizonytalanítania. Hiszen, ha minden szép és minden jó egy ember életében, mégis mi készteti arra, hogy egyik nap fogja magát és lelépjen? Erre keressük a választ, miközben végigkísérjük a többi szereplőt is, hogy ők miképp élik meg Marcinak ezt a döntését, és a jelenük mellett vissza-vissza ugrálunk a múltba. Hiszen, egy ilyen lépéshez olyan magas fokú céltudatosság és bátorság kell, amely csak keveseknek adatik meg. Az időbeli ugrándozások és szereplők váltakozása közben egyre több lényeges eseménnyel találkozunk, amelyek bemutatják a köztük kialakult kötelékeket és kiemelik a szürke hétköznapok nehézségeit.
Az írónő eme kötetében olyan hétköznapi kapcsolatokról és problémákról olvashatunk, amelyek az ember életében kivédhetetlenek. Döntések, amelyekről nem tudhatjuk biztosan, hogy jók-e vagy rosszak. Csak akkor, amikor ismét válaszút elé kerülünk vagy mikor már késő. Mi hozza meg nekünk a kellő boldogságot? Álmaink kergetése vagy azokról történő lemondás? Párkapcsolati vagy szeretői státusz? Házasság, gyerek nagy házzal? Esetleg külföldi élet? Egyedül vagy társsal? Az aktuális munka kielégítő az ember számára vagy minden egyes nap munkaundorral kel és fekszik? Érdemes-e áldozatot hozni egy másik emberért és akár feladni önmagát is az ő boldogságának érdekében? Ezekkel a kérdésekkel találkozhatunk a könyv olvasása során, amelyek minket is arra ösztökélnek, hogy számba vegyük a saját életünket. Kérdések, amelyeket sokszor fel sem merünk tenni magunknak, hiszen a válaszok olykor félelmetesek és megmutatják hibáinkat.
Hol van az a pont, amikor megvilágosodunk és elfogadjuk, hogy változtatnunk kell az életvitelünkön?
Róbert Katalin könyve egy nagyon fontos üzenetet közvetít az olvasó felé: ,,Kezdjetek el élni!”, ahogy a cím is mutatja. Ezért esett erre a kötetre a választásom, mert mikor megvásároltam a könyvet, úgy éreztem magam, mint egy begyöpösödött nyugdíjas. Azt éreztem, mikor ránéztem erre a címre, hogy nekem szól. Engem szólít fel, hogy kezdjek el élni! Ezt mind a COVID közepén és 28 évesen. Azóta sok minden változott az életemben, és sikerült súlyos döntéseket is meghoznom, amelyek által felszabadultabbnak és boldogabbnak érzem magam. Honnan tudom, hogy jó vagy rossz döntés volt-e? A válasz egyszerű: nem tudom. Csak azt, hogy változtatnom kellett.Nemtudo.
Róbert Katalin könyvében úgy gondolom, hogy mindenki magára ismerhet valamilyen formában. Főleg azoknak tudnám ajánlani a könyvet, akik úgy érzik vagy esetleg már tudják, hogy a teljes kiégés határán állnak. Talán egy kis löketet tud adni a továbblépéshez, ha épp úgy adódik. Mindenképp érdemes elolvasni!