Számomra az egyik előnye annak, hogy Németországban élek, az emberek hozzáállása a térmészethez. Itt megpróbálják a lehetőségekhez képest megóvni az erdőket és szükség esetén zöld területeket létrehozni. Ennek hatására a lakóhelyem közelében is elég sok és nagy területű erdő található. Amióta kint vagyok, észrevettem magamon, hogy hívogat a természet. 🙂 

Jól esik, vágyom rá. Azt gondoltam mindig is magamról, hogy igazi városi lány vagyok, akit nem igazán érdekel a természet. Budapestiként szerettem a belvárost (a mai napig szeretem), a nyüzsgést, hogy mindig történik valami. Itt mind a kettőben részem lehet, és érdekes, hogy mennyire megszerettem a természetet, és a vele járó csendet. Sose gondoltam volna magamról, hogy én is ennyire meg fogom szeretni. A párommal igyekszünk minél jobban megismerni a környezetünkben fellelhető szépséges tájakat. A jelenlegi város, ahol élünk, megadja nekünk mindkettőt. A városi zsongást, és a várost 10 km-es körzetben körülvevő erdőket is. Főleg ősszel, az egyik kedvenc évszakomban, amikor minden gyönyörűséges színekben pompázik. Van valami megmagyarázhatatlan szépség abban, ahogyan az elmúlást juttatja az eszünkbe, miközben folyamatosan megújul. Imádom! 

Ezeken a “felfedező utakon” próbálunk a csodás dolgokból párat megörökíteni. Persze, a technika nem képes valós pompájában visszaadni a természet szépségét, de azért próbálkozunk. 😀 Az általunk készített képekből szeretnék most veletek megosztani néhányat.

Ha van kedvetek, osszátok meg Ti is velem a kedvenc őszi képeteket kommentben! 🙂