Ez ​a mű első díjat nyert az Atlantic Press Kiadó országos női regénypályázatán! A szerző ötödik regénye két gyermekkori traumával küzdő ember megrázó története. Egy fiú és egy lány. Vajon a sorsuk és a döntéseik megengedik-e, hogy rátaláljanak a boldogságra? A vallásos neveltetésű fiú az anyja és a parókia idős házvezetőnője szeretetteljes gondoskodása közepette cseperedik. Ám, amikor fény derül születésének botrányos körülményeire, a serdülőkorú fiú bizalma megrendül a felnőttekben. Egyedül az isteni gondviselésben hisz, papnak készül. Hatodéves szeminaristaként megmenti egy joghallgató életét. A katolikus kispap és a zsidó diák között barátság szövődik, amely még inkább elmélyül, amikor kiderül, hogy Kunigunda, a lány, aki miatt a joghallgató öngyilkosságot kísérelt meg, ugyanabból a faluból származik, mint a kispap, ráadásul a település evangélikus lelkészének a lánya. Kunigunda kilencéves kislányként áldozatul esik a falu csőszének, aki megerőszakolja. Agya amnéziával védekezik a trauma ellen. Senki nem tudja, mi történt vele, és az elmebeteg férfi cinkosának tekinti a lányt. De a lélek sérülése nem múlik el nyomtalanul, a barátságos, szeretetreméltó kislányból hideg, számító nő lesz. Előnyös külsejét kihasználva gázol át embereken és érzelmeken. Szeretet és empátia nélküli kapcsolatai kudarcba fulladnak. Nem veszi észre, hogy minden lépéssel közelebb jut a tragédiához. Egyetlen férfihez vonzódik, de azt a reverenda megvédi a csábítástól. A viszonzatlan szerelem okozta szenvedés végül felébreszti lelikiismeretét, de ráébred, hogy nem tud megváltozni, és megadja magát a Sorsnak.