Az írásművészet közismerten nehéz műfaja a novella. Az epikus közlés szabadságával szemben vállalnia kell a mondanivaló feszes, szinte dramatikus sűrítését, hogy az üzenet katartikus erővel hasson olvasójára. Az ifjú írónőnek – Kégl Ildikónak – sikerült jó novellákat írnia, és elérnie az olvasók szívéhez. Novelláinak különlegessége három érték összefonódása: elsőképpen az aktuális probléma gyanánt megjelenített, valójában örök emberi konfliktusok, az örökzöld, fájdalmasan közös lelki és kapcsolati helyzeteink megidézése. Második sajátos értéke a pszichológiai hitelesség, az a tudás, amellyel akár esszé formájában is megírhatná mindazt, amit mégis novellaként formál meg, hogy ezáltal elérje olvasóinak érzelmi rezonanciáját. Meghökkentő könnyedséggel használ pszichológiai szakfogalmakat, pl. egy “regresszíven szenzitív” szőke lelkű nőt idéz egyik novellájában, aki voltaképpen barna hajú, de a novellában hamarosan kiderül esendősége, gyengesége, “szőkesége”. Világossá válik, miért is regresszív és szenzitív. Kégl Ildikó szinte pszichológiai ismeretterjesztést szolgál az írásaival, amiképpen például arról a férfiról ír, aki “túl alacsony volt a boldogsághoz”. Főhősében ismerhetjük meg az önbizalom hiányának végzetes boldogtalanságát, tragédiáját. Vajon ráismerünk-e az önmaga elfogadására képtelen férfiban és őt reménytelenül szerető párjában életünk hasonló helyzeteire, ismerős alakjaira, vagy akár saját Achilles sarkainkra? Kégl Ildikó ügyesen gondoskodik erről a konfrontációról. Üzenetei olyan finom rejtekutakon szivárognak be a szívekbe, hogy már csak akkor vesszük észre a hatást, amikor érzelmileg rezonálva állást foglalunk. Harmadik írói erénye a személyes őszinteség. Érezzük, tudjuk, “kiolvassuk” a novellák hőseinek önmagukkal való viaskodásából az önelfogadás, önbizalom és életbátorság kulcsélményének fontosságát az író személyes világában is. Ez a vállalás tiszteletre méltó, bátor és példaadó. Vajon a “Gyapjúkabáttá vált történet” főhőse az elhantolt vágyak nosztalgikus emlékeinek melegében mennyire tud kárpótlást nyerni, és veszteségét elhordozni? Vajon a nap mint nap tükörbe néző, önszembesítő tekintet hogyan tudja az önelégületlenség rázuhanó érzését elhordozni? Folytathatnám a leheletfinom lélektani állapotokból hozzánk érkező üzenetek sorolását, ehelyett azonban inkább a könyv elolvasását javasolom, hogy minden olvasó része lehessen az önkonfrontációnak és a csendes katarzisnak. Olvassátok hát el mielőbb Kégl Ildikó novelláskötetét!

Lényegében a fülszövegben minden le van írva, hogy miről is szól ez a novelláskötet. Mégis megosztanám Veletek az én tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, hogy miért is ajánlom Nektek az elolvasását?!

Először is muszáj elmondanom Nektek, szerelem volt első látásra. Ez a borító ezzel a címmel teljesen levett a lábamról (valljuk be az Életszag nem épp egy mindennapi cím). Teljes mértékig bemutatja és felkészít arra, hogy milyen érzelmek fognak a földhöz vágni minket, ha elolvassuk ezt a kis novellakötetet. Az alcíme alapján úgy éreztem, ezt nekem írták – Lélektani novellák – ennél jobban meg sem fogalmazhatták volna,  éppen mire van szüksége a lelki világomnak. Tudjátok, én élek-halok a lélektannal foglalkozó könyvekért. Úgy érzem, főleg ezek a könyvek azok, amik által igazán érezhetek. Akár még bele is halok párszor. Ezen könyvek, gondolatok által érzem és látom az élet igazi mivoltát.

Ez életem első novelláskötete és nem bántam meg. Imádtam!

Ezek a pár oldalas történetek nagyon igazak és elgondolkodtatóak, némelyek szomorúak. De ez ne tántorítson el senkit, mert közben meg nagyon szépek, és még jobban át tudjuk érezni a karakterek lelki világát, mivel a legtöbbhöz tartozik egy egyszerű, de mégis gyönyörű illusztráció.

Úgy gondoltam, párat bemutatok Nektek:

Út az életbe

Az utolsó szerenád előtt

Aspektuscsokor

Kalácsba gyúrt elfojtás

Amit még érdekesnek találtam benne, és ez egy kicsit megnehezítette az olvasást számomra, de nem kicsit segítette a szókincsemet – azok az idegennyelvű szavak. Összesen 8 ilyen szót kellett kiírnom magamnak, és rákesnem, mit jelent, mert még életemben nem találkoztam velük (pl. attribútum, immanens szubsztancia, axióma stb.)

De ez se vegye el a kedvetek! Számomra egy kicsit zavaró volt, viszont közbe úgy éreztem, így még érdekesebbé tette számomra az olvasást és kihívásnak is éreztem egyben.

Nekem naponta 1-2 novellát sikerült elolvasnom, mondanom se kell, nem véletlenül. Nehéz. Igen, egy kicsit nehéz. De én szeretem, ha néha meg kell kínlódni egy könyvvel. Ha sikerül, akkor érzem azt, hogy egyenrangúak lettünk – felértem a könyvhöz.

Összesen 119 oldal, 18 kis történettel van tele. Mindegyik nagyon tanulságos volt és természetesen lettek közülük kedvencek:

Gyapjú kabáttá vált történet

Hangtalan üvöltés

A bölcs, aki kellő megalapozottsággal köpött

Mit üzen az ősz?

Gondolkodtam rajta, hogy kiírjak-e belőle egy-egy mondatot, de úgy véltem, nem elég ide pár sor. Itt maga a történet teljes egészében maga az a bizonyos mondat.

Ezt a novellás kötetet kifejezetten szeretném a figyelmetekbe ajánlani, és remélem, hogy sikerült meghozni hozzá a kedvetek. ? 

(Aki esetleg nem szeretné elolvasni, de szívesen meghallgatná – hangoskönyvben is megvásárolható a következő oldalon – www.geniusz.hu)

Jó olvasást vagy hallgatást kívánok hozzá!