Nagyon megörültem, amikor egy újabb hazai írónő keresett meg azzal a kérdéssel, hogy lenne-e kedvem elolvasni és véleményezni a 2019. decemberében a Könyvmolyképző Kiadónál az Aranypöttyös sorozatban megjelent második regényét. Miután mindig kíváncsi vagyok magyar szerzőinkre, szívesen elvállaltam. Köszönöm, hogy elküldték nekem. 🙂 

       Könyvmolyképző, 2019

Az utóbbi időben rég találkoztam olyan kortársszerző által írt művel, amely ilyen nagy hatással lett volna rám érzelmileg és nem azért, mert ez egy silány regény lenne vagy mert halálra untatott volna. Ellenkezőleg! Istók Anna bizony feladta a leckét. Ez nem csak egy szimpla lektűr tele klisékkel. Ez nem csak egy szimpla történet a nagyvilágból. Ez egy kivételesen összetett és igényes írásmű, amellyel az olvasót egyszerre varázsolja el és tartja végig kellő tudatlanságban. Ezt a történetet nem elég elolvasni, értelmezni is kell. Az első fejezet elolvasása után úgy éreztem, mintha ezzel a történettel egyben egy rejtvényt is kaptam volna, amit meg kell fejtenem.

A könyv fülszövegének elolvasása után az olvasó nem is gondolná, hogy mekkora meglepetésben lesz része. Ez a regény összefüggések egész halmaza. Ennek a kötetnek minden apró részletének kidolgozása kulcsfontosságú jelentőséggel bír. Kezdve a borítón szereplő egyszerű, de annál nagyszerűbb motívum kiemelésével és a Szabó Lőrinc: Semmiért egészen c. versével megegyező cím kiválasztásával.  Egy könyv, amely ,,a nárcisztikus személyiségekről és a virtuális kapcsolatainkról szól, az egész beleágyazva egy ókori görög dráma modern értelmezésébe” – árulta el az írónő és emellett Szabó Lőrinc versének mondanivalóját. Kétségbeesés a hűségért – szemlélteti egy hétköznapi példán keresztül. A cselekmény Gödöllőn játszódik, amelyet Istók Anna már-már festőien ábrázol nekünk, és középpontjában egy szerelmi háromszög áll, amely Emő, Nándi és Flóra között zajlik. A mű központi eleme a határtalan önzőség, annak negatív következményeit több emberi kapcsolat mindennapos problémáin keresztül mutatja be nekünk az írónő. Sokan lehetnek olyan helyzetben, akik a könyv olvasása során magukra ismerhetnek, egy tükörképet adhat az olvasó számára. A történet kezdetétől szemlélői leszünk egy bosszúnak, amelyet a rejtélyes narrátorral együtt követhetünk végig. A kérdés az: Mégis kinek a bosszúja ez? A könyv befejeztével úgy gondoltam, hogy akár egy thriller címkét is megérdemelne, amiért az olvasó folyamatosan kétségek között vergődik. Istók Anna nem könnyítette meg a dolgunkat a könyv befejeztével sem. Ha az olvasó járatos az ókori görög drámákban, temérdek utalást felismerhet a könyvben, ami sokban hozzájárul ahhoz, hogy jobban, más szemszögből is megérthesse a történet értelmét.

,, Jóvátenni a rosszat nem lehet.

Ha valakit megbántottál, az örökre seb marad. A harcban elesett katonák nem támadnak fel a jóvátételi pénztől, a felégetett, lebombázott városokat talán újra lehet építeni, de a megbecstelenített nőkön örök jel marad, és a bűn bűn marad akkor is, ha megbánták. Nem lehet jóvátenni semmivel. És akkor kérdezheted joggal, miért van mégis szükség rá?

Az én válaszom erre ismét csak az, hogy az egyensúly kedvéért.”

Leírhatnám a könyv cselekményét, de azzal sok mindent elárulnék. Nem, nem fogom. Miért? Mert Istók Anna kevésbé ismert igazán kivételes hazai szerzőnőnk egyike, aki különleges témájú és zseniálisan megírt regényét érdemes megismerni. Engem teljesen levett a lábamról. Pár nappal a könyv elolvasása után említettem meg a páromnak, hogy pont az ilyen jellegű könyvek miatt érdemes olvasni. Könyvek, amelyek lázba hoznak, de mellette ezernyi érzelmet váltanak ki belőlünk, és amelyek még el is gondolkodtatnak olyannyira, hogy nem tudjuk kiverni a fejünkből és gyorsan túltenni magunkat rajtuk.

Én nem tudtam, hogy ki Istók Anna, mert még nem olvastam tőle, viszont a Semmiért egészen c. könyve elolvasása után már biztos voltam abban, hogy követni fogom az írónő munkásságát.

Ajánlom minden kedves olvasó figyelmébe, aki szereti a szerelmi drámákat és mellette értékeli a kihívásokat! 😉 

,, Farkasszemet néznek.

Nem akar velük menni.

Az ember nem szívesen néz szembe a kudarcaival.

Nem szívesen ismeri be tévedését.

Ezért tart olyan sokáig a legtöbb kapcsolat.”