Holnap Kiadó, 2013
Imma Monsó, 61 éves katalán szerző, akinek számos regénye és novellája különböző díjak nyertesei, köztük a 2013-ban a Holnap Kiadó gondozásában megjelent Szavakból gyúrt ember c. regénye is. Személy szerint, mikor megláttam ezt a könyvet az egyik könyvkiadó oldalán kb. 2 éve, egyből megfogott a borítója a maga egyszerűségével, a cím furcsaságával és a fülszöveg komoly leírásával. Tudtam, ez nem lesz egy egyszerű olvasmány, és tologattam is a megfelelő pillatanig, amíg úgy nem éreztem, hogy mentálisan és lelkileg is készen állok arra, hogy elolvassam. Így a könyv befejeztével azt gondolom, megérte.
Ezt a regényt a szerző – ahogy a műből is kiderül – 3 éven keresztül írta. 2003-ban kezdte el írni személyes történetét, amikor is váratlanul elveszítette a férjét, és magára maradt az akkor 9 éves lányával. A mű fejezetei nem a megszokott módon vannak szétosztva. Itt megtalálhatóak A és B fejezetek. ,,Szeretek küzdeni a rendetlenség iránti természetes hajlamom ellen, rendrakással és rendszerezéssel.,, mert ,,Ha nem így teszek, ha csak egy kicsi szabadságot is engedélyezek magamnak, tudom, hogy elvesztem az idő feletti uralmamat.”
Az A fejezetekben betekintést kapunk a múltba 1987-től kezdődő közös életükbe; egyfajta visszaemlékezést olvashatunk Lot (a szerző) és Üstökös (a férj) kapcsolatáról. A B fejezetekben pedig 2003-at írunk, amikor is megtörténik a tragédia, és elkezdődik a gyász lassú és fájdalmas folyamata. A gyász feldolgozása szavak köntösébe bújtatva. Az írónő legbensőbb érzéseit, gondolatait, élettörténetének egy töredékét osztja meg velünk, olvasókkal. Nem azért írta meg ezt a regényt, hogy segítsen másoknak a gyász feldolgozásában. Ez nem egy önsegítő könyv! Itt egy súlyosan nagy fájdalmat feldolgozó anya, feleség érzéseiről, tapasztalatairól olvashatunk. Arról, hogy bemutassa nekünk férje, gyerekének apja személyét, akinek életének egy részét a metafizika tette ki. De igazából ezt a regényt nem is nekünk, hanem a lányának, Marianak írta, aki ,, Könyörögve kérte tőle a figurát. Azt követelte tőle, hogy alkossa meg az apját. Gyúrjon össze neki szavakból egy apát.” Imma Monsó a jelenben E./1. személyben szólal meg, míg a múlt mesélésénél E./3. sz.-ben tekint magára. A könyv elején említést is tesz a nevek kiválasztásának nehézségeivel kapcsolatosan.
,,S most (alig pár napja) mind összetört. Innen kezdve, nehéz megmondani mi lesz. Természetes, hogy egy szavakkal dolgozó ember, akinek a szeme előtt omlott porrá az otthona, megpróbálja szavakkal összefoltozni mindazt, amije maradt. Az írás mindig jó módszer volt arra, hogy megtudjuk, mi lesz. Miközben írod, megtudod. Miközben írsz, elmúlik. Belefogsz egy történetbe, és nem tudod, merre kanyarodik, hisz épp azért írod, hogy megtudd, mi lesz a vége. Vagy, legyünk szerényebbek, azért írod, hogy megtudd, mi lesz a következő lépés. Tudom, hogy mi lesz: beszélni fogok róla, a vele töltött életről, a nélküle való életről. Egyébként nem én vagyok az egyetlen, aki így tesz.”
Bár a mű központi témája a gyász, mégsem az áll feltétlenül mindig a középpontban. Sok olyan súlyos érzés, döntés és emlék társul hozzá, amelyek az élet alapvető természetéhez hozzátartoznak. Emellett szerepet kapnak a történetben azok a személyek is, akik közel állnak az írónőhöz, és akik fontos elemei voltak férje életének. Az egész történetet átitatja a magány és melankolikus visszaemlékezés, de emellett párhuzamosan végigkövethetünk egy mély érzésekkel teli szerelmi vallomást is. Ez a regény nehéz. Kevés párbeszéddel, tömény egymást követő szövegekkel, amelyek olyan súlyos lelki kérdések, problémák és érzések egyvelegét alkotja, mint a kibírhatatlan fájdalom egy szerettünk elvesztésekor, az abszolút szerelem, amely nélkül nem is élet az élet, és az a fajta unalom, amely bármikor eltiporhat minket és kapcsolatainkat is.
,,Most én. Más dolgom úgy sincs ezekben a napokban. Megírom ezt a szörnyű fájdalmat, a fájdalmat magát, vagyis azt, aminek az a sorsa, hogy elmúljon. Valójában amit olvasnak, arról szól, amit most írok, arról, ami már törlődött. Mert a bennünket meglopó, éles, puszta fájdalom nem ad semmit. Minden kicsit is érzékeny olvasó nehézségek nélkül el tudja képzelni, mit jelent a szeretett lény elvesztése felett érzett fájdalom, akkor is, ha maga még nem tapasztalta. A legjobb, amit ezzel az éles fájdalommal tehetünk, ha már el tudjuk engedni, hogy megpróbáljuk eltüntetni, amennyire csak lehet. Fokozatosan eltüntetni, míg a fájdalmon túl meg nem jelenik egy másik hajtóerő. Mondjuk az elbizonytalanodás.”
Imma Monsó egy vég nélküli, szívfacsaró történetet tárt az olvasói elé. A Szavakból gyúrt ember c. kötete nem más, mint egy lélekig hatoló, gyötrelmes, ám filozófiai kérdésekkel és gondolatokkal megtűzdelt, gyönyörűen szavakba öntött elégia. Nem túl ismert az olvasók körében, ezért is írtam erről a könyvről. Úgy gondolom, fontos, hogy minél több emberhez eljusson és megismerkedjen vele. Vétek lenne kihagyni, hiszen egy szépségesen megírt, komoly témát boncolgató könyvről van szó, amely megtörtént események alapján íródott. És mi segíthetne jobban megérteni és elfogadni ezt a gigantikus fájdalmat, ha nem egy hús vér ember tapasztalatai?
Mindenképp ajánlom figyelmedbe!