PublishDrive, 2021
Ismételten köszönöm Ellyne írónőnek (közismertebb nevén Elyn Vee N.), a lehetőséget arra, hogy elolvashassam legújabb regényének javított változatát, amely a Fagyos december – Még mindig várok rád címet kapta. Emlékszem, mikor jelentkeztem az első könyvének az elolvasására és arra a zsigeri érzésre, ami azt sugallta, hogy nem fogok csalódni benne. Ez most sem történt másképp. Tény, hogy azóta Ellyne csak úgy ontja magából a történeteket, és be kell valljam, előfordult köztük olyan, amely nem tudott teljesen magába szippantani. Viszont abban biztos vagyok, itt egy olyan írónőről van szó, aki nem csak az olvasóinak szeretett volna megfelelni, hanem saját magának is, és ez a legfontosabb. Pontosan így tett legújabb és egyben leghosszabb regényében is, ahol kifejezetten érződik, hogy ezt a könyvet teljes odaadásával és szívével írta meg. És hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy bár nem lett tökéletes, ettől függetlenül úgy magával tudott rántani a történet olvasás közben, hogy le se tudtam tenni. Több értékelést is olvastam erről a regényről, és döbbenten észleltem, hogy sokan negatívként tűntették fel, miszerint “nyálasra” és túlzottan “drámaira” sikeredett. Érdekes meglátás. Én velük ellentétben, ezt pozitívként fogtam fel. Hiszen milyen legyen egy cuki szerelmes tiniknek szóló szerelmi történet? Igen, tudom. Manapság már csak a rosszfiúké a főszerep, de ha jobban belegondolok, nem ők azok, akikkel le tudnánk élni az életünket. Sőt! Legtöbbször az a probléma a rosszfiúkkal, hogy nem éppen az érzelgősségük miatt rajongunk értük, és ezt Ellyne is nagyon jól látja. Igaza van! Miért kellene mindig arról olvasnunk, hogy egyes fiúk vagy férfiak úgy viselkednek a lányokkal mint a kapcaronggyal? Ő megalkotott egy olyan történetet, amiben az igazán erős és jelentős érzelmek jelennek meg. Ugyanis legújabb regénye egy olyan ifjúsági történet, amely úgy gondolom, hogy egy tini számára nagyon fontos üzenetet tud átadni, ha egyszer a kezébe veszi. Igaz, hogy felnőtt fejjel egy kicsit langyosnak tűnhet a sztori, de ha az olvasó úgy érzi, hogy kinőtt már ebből, akkor inkább ne olvassa el, szerintem. Mert ebben a kötetben egy nagyon édes tiniszerelemről olvashatunk, amely mellett sok fontos téma és esemény is közrejátszik, és amely stílusában 100%-ig a 21. századi ifjúságot célozza meg, mint célközönség. Bár, én már nem ebbe a kategóriába tartozom, még mindig szívesen olvasok ilyen regényeket, mert mindig az ifjú éveimet juttatja eszembe. Ha nem is mindennel tudok benne azonosulni, mindig találok benne egy olyan szereplőt vagy élethelyzetet, ami 10-13 évvel ezelőtt sem zajlott másképp, és valószínűleg ennyivel később sem fognak másképp lezajlani. Vagy épp ellenkezőleg, egy hiányérzetet tud vele az olvasó kitölteni. Aztán olvastam azt is, hogy a cselekménybe beiktatott konfliktusok nem voltak igazán erősek, élethűek. Ez is egy érdekes meglátás. Erről az jutott eszembe, mikor tinédzserkoromban a legjobb barátnőmmel egy csokin is annyira össze tudtunk veszni, hogy a mai napig felemlegetjük. 😀 Igen, így utólag visszagondolva a kamaszok élete legtöbbször másról sem szól, mint félreértések és felesleges konfliktusok sorozatáról. Főleg, ha a kiszemelt lányról vagy fiúról van szó. Viszont Ellyne regénye azért nem ennyire egyszerű.
Ebben a kötetében két olyan ifjú szerelmét követhetjük végig, akik előtte harcban álltak egymással egy családi botrány miatt. Emellett a lány (Mila) balesetet szenved, és ettől nem csak az ő, de a fiú (Reed) élete is megváltozik és másképp alakul a kapcsolatuk, amely természetesen nem megy egyről a kettőre. Fontos szerepet töltenek be emellett a mellékszereplők, akiket véleményem szerint az írónő nagyon jól megformált. Ide tartoznak a rokonok, a barátok, a gimis tanulók, sőt még az iskola pszichológusa is. Ebből adódik, hogy itt nem csak egy szimplán rózsaszín felhőkből álló szerelmi történetről olvashatunk. Az írónő olyan kulcsfontosságú témákat vet fel a történet során, mint pl. a válás, a megbánás, a kötelességvállalás, az iskolán belüli zaklatás, érzelmi zsarolás, a védekezés, egy iskolapszichológus fontossága és a megbocsátás. Nekem ez mindig nagyon szimpatikus az ifjúsági regények olvasása közben, hogy az írók mindig próbálják felnyitni a tinédzserek figyelmét a különböző veszélyekre, és egy pozitívabb szemszögből bemutatni ezeket az élethelyzeteket. Próbálnak segíteni azoknak, akik nem feltétlenül tudják, hogyan is kellene ezt lerendezniük magukban avagy másokkal szemben. Mint említettem, ez a regény nem lett tökéletes, de véleményem szerint egyik regény sem az, és általában az írók az elsők, akik ezzel tisztában vannak. Nehéz megírni úgy egy több mint 500 oldalas regényt, főleg elsőre, hogy az legyen. Más olvasókkal ellentétben én értékelem, hogy az írónő merte vállalni és különben is, valahol el kell kezdeni. 😉
Nekem kifejezetten tetszett ez a kötet. Főként azért, mert az érzelmek mellett a humor is felüti fejét a történet során. Előfordult, hogy hangosan nevettem egyes vicces beszólásoknál és csipkelődéseknél. A borító szerintem ismét zseniális és gyönyörű lett. A cselekménybe direkt nem szerettem volna belemenni, de annyit elárulhatok, volt egy jelenet a párunkkal egy fánál, ahol ráírtam az írónőre és közöltem vele, hogy ezzel engem meg is vett magának. 😛 Teljesen bele tudtam élni magam, és olyan izgatottság fogott el, amely nálam egy regény olvasása közben kulcsfontosságú. Nekem személy szerint Reed lett a szívem csücske a maga sajátos stílusával. ♥ Számomra Ellyne ismételten nagyon jó kikapcsolódást nyújtott. Meglepődött, mikor közöltem vele, hogy egy nap alatt elolvastam a könyvét, de ez az ő érdeme, mert egy pillanatra sem lankadt a figyelmem, és egyszerűen csak vitt magával a történet. Úgyhogy, Kedves Olvasó, ha egy igazán erős érzelmekkel teli ifjúsági regényre vágynál, akkor ajánlom figyelmedbe Ellyne: Fagyos december – Még mindig várok rád c. kötetét.
Amennyiben a bejegyzés felkeltette a figyelmed, és kedvet kaptál a könyv elolvasásához, akkor az alábbi linken meg tudod vásárolni a könyvet e-book formátumban: