Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.

Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?

William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja… 
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot? 
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…

Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban.

Nekem most sikerült megismerkednem ezzel a könyvvel. Jelentkeztem Moly-on egy kihívásra, aminél az volt a feladat, hogy olvassam el a Hóhér c. könyvet. Már majdnem belekezdtem, amikor megláttam, hogy ez a 2. része egy sorozatnak. Gondoltam magamban: ,,Nem hiszem el, már megint egy sorozat. Nah mindegy…Vágjunk bele!” Úgyhogy először elkezdtem olvasni a Rongybabát. (Ezzel kicsit megszívtam, mert addig sikerült húznom az időt, amíg lekéstem a kihívást. 🙄 ) Végül nem bántam meg, hogy belekezdtem!

Mondhatnám, hogy durva könyv, de nem az. Legalábbis nekem. (Úgyhogy, gyenge gyomrú olvasók inkább kerüljék!)

Az egész nyomozás nagyon jól lett kivitelezve. Tetszett, hogy lépésről lépésre követhetjük végig a nyomozást. Itt gondolok arra, hogy nincs az a féle össze-vissza kuszaság, hogy már az első 30 oldalnál azt érzed, hogy elveszítetted a fonalat. Az író végig fenntartja a figyelmed, fejezetenként egyre jobban és jobban kíváncsivá tesz, fokozza az izgalmi állapotod, és nem (ismétlem: nem!) tudjuk már a könyv felénél, hogy ki az elkövető!! Ez fontos. Sőt, olyan szinten meg vagyunk tévesztve, hogy csak a végén jössz rá, hogy TE nem is tudtál semmit …!? Vagy mégis? 😯  A befejezés pedig arra uszít, hogy mindenképp folytasd a sorozatot! Fantastatic! 

Engem az ilyen krimikkel le lehet venni a lábamról. Imádom, amikor nem mindig tudok kapcsolni, és csak a végén áll össze a kép. Úgyhogy, nekem tetszett! 

,,[…] nincsenek „jó” emberek. Csak olyanok, akik már eljutottak arra a pontra, és olyanok, akik még nem.”

Ha szereted a kicsit durvább, gyomorforgató, brutális krimiket, és még esetleg nem olvastad, ajánlom figyelmedbe! 😉 Ha olvastad, és van kedved, oszd meg velem is a véleményed a könyvről!