Trivium Egyesület, 2021
Egyik nap olvasgattam moly.hu-n a frisseimet, és megakadt a szemem egy 5 csillagos könyvértékelésen, amelyet Tarja Kauppinen, A nép igazsága c. könyv [bekezdés-díjas] írónője fogalmazott meg. Értékelése végén így fogalmazott: ,,Szabad utat hagy az értelmezésnek, ugyanakkor kimondja, hogy a bűneinktől való megváltás csak engesztelő áldozat révén nyerhető el, hívővé pedig akkor válik az ember, amikor nem próbálja többé racionalizálni a gyengeségeit, hanem elismeri azok létét, és kész szembenézni velük. Merthogy gyarlóságaink, bűneink mindannyiunknak vannak, aki ezt tagadja, az egész egyszerűen hazudik. Az első lépés a legyőzésük felé pedig a felismerésük: a hit ismérve az önkritika.”
Eme kivételes sorok elolvasása után már biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet nekem is el kell olvasnom. Ez a könyv nem más, mint Csanda Gergő: Isten feketében című első regénye, amely a Trivium Egyesület Szemináriuma II. online regényírói képzésének győztes műve, és amit szeretnék ez úton is megköszönni neki, hogy elküldte nekem recenziós példányként. Bevallom, kicsit merész próbálkozás volt részemről, mert én nem szoktam sem sci-fit, sem háborús, sem történelmi, sem vallásos regényeket olvasni, márpedig ehhez a kötethez pontosan ezek a címkék társulnak. Magam lepődtem meg a legjobban, hogy erre a regényre esett a választásom. Nem vallom magam hívő embernek, mégis azt vettem észre, hogy az olyan jellegű könyveket nagy érdeklődéssel olvasom, amelyekben az isteni lét kérdését feszegeti az író, és azt is inkább filozófiai értelemben. Ez a történet a 21. század elején játszódik, amelyben az orosz erőktől megszállt Ukrajnában egy 8 tagú magyar felderítő csapat (Második Szakasz) próbálja a lehetetlennek tűnő küldetését teljesíteni, miszerint egy Borisz nevű fiút kell a NATO-hoz vezetniük. Ezt mind egy olyan világban, ahol a civilizáció a pusztulás küszöbén áll. Nehezítő tényező, hogy minden kapcsolat megszakadt a honiakkal. A kommunikációs eszközöktől megfosztva, az ellenség elől bujkálva, a háború nehézségeivel és borzalmaival szembenézve kell kitartaniuk, életben maradniuk és az életük árán is teljesíteni a megadott parancsot. Nyolc olyan embert ismerhetünk meg az olvasás során, akiknek mind külön-külön meg kell harcolniuk belső démonjaikkal, és bármennyire is úgy tűnhet, hogy ők rossz emberek, mégis az első pillanattól kezdve szerethető karakterekké válnak. Csanda Gergő véleményem szerint tökéletesen vázolja fel nekünk, olvasóknak a torz valóság által az emberi érzések és tulajdonságok színes skáláját. Bemutatja nekünk, hogyan válnak ezek a férfiak az ártatlan gyermekből a legkegyetlenebb, de egyben a legkiválóbb, legsegítőkészebb, legbátrabb és leghűségesebb katonákká felnőttkorukra. Ezek a katonák az élet legfájdalmasabb megpróbáltatásain mentek keresztül, és mindannyian másképp próbálják feldolgozni ezeket a traumákat. Nyolc különböző életúttal rendelkező ember, akiknek meg kell szenvedniük a hibáikért, meg kell küzdeniük a háború kegyetlen viszontagságaival, és ha szükséges, “állattá” kell változniuk a legváratlanabb pillanatokban az életben maradásukért. 😯
,, Valahol a mélyben a csapdába esett állat még mindig küzdött, még mindig kapaszkodót keresett. A felszínre akart törni, hogy beteljesítse ígéretét,, hogy tomboljon és pusztítson, hogy a világra szabadítsa mindazt a fájdalmat, amit neki okoztak.”
,,Végigfuttatta a tekintetét a többieken. Megannyi üres pillantást látott, a kimerültséget és a megélt viszontagságok festette arcvonásokat. Ilyen körülmények között elmosódnak a személyiségek, odaveszni látszanak a vágyak, a szégyenérzet és minden egyéb, ami emberré teszi az embert. Önműködő gépezetekként méricskélték egymást, ahogy a közelben parkoló terepjáró felé haladtak.”
Az író nem szűkölködött a trágár kifejezésekkel, a véres akciódús jelenetekkel, viszont a humorral sem. A könyv páratlan “ízét” az adja, hogy a legkilátástalanabb helyzetekben is felüti a fejét a katonák közt a viccelődés. Miközben a hitetlenkéstől eltorzult fejjel olvastam a fejezeteket, amikor már épp teljesen levitt volna az életről egy-egy jelenet, egyszer csak hangosan felnevettem. A kíméletlen események alakulása közben a szereplők sosem veszítik el a humorukat. Kiélezett helyzetekben is képesek csipkelődni a másikkal, így a történet ambivalens érzéseket vált ki az olvasóból. Az egyik pillanatban még sírunk, a másikban már nevetünk. Úgy vélem, ezt nem egyszerű kivitelezni egy háborús könyv megírása közben, de Csanda Gergőnek sikerült. Jár érte a plusz pont! 😉
A mű egyik központi kérdése, hogy létezik-e Isten? Már maga a cím is ezt sugallja felénk, amelyet egy System of a Down egyik száma, a Soldier Side ihletett meg: ,, A fiaik után sírtak, feketét visel az Isten.” Egy, időközben az egész Földet felégető háború során sokszor feltehetjük ezt a kérdést a világnak. Ha létezik Isten, akkor miért hagyja, hogy ilyen szörnyűséges és kegyetlen dolgok történjenek az emberekkel? Ha Isten valóban létezik, akkor miért kell az emberiségnek állandóan háborúznia? Miért mindig a gyengébbek halnak meg? Miért ennyi fájdalom és kínszenvedés az emberek szívében? Sok esetben feltehetik az emberek ezt a kérdést az életük során, de csak nagyon keveseknek adatik meg, hogy választ is kapjanak erre. Ezékiel, a történet egyik szereplője hívő ember, aki hisz Isten létezésében, és abban, hogy mindig minden okkal történik, míg Szalai Dávid tizedes ezt legtöbbször másképp látja. Úgy gondolom, én a következő idézettel a választ meg is kaptam:
” – … Hát, mondd meg nekem akkor, hogy ha itt van velünk, mégis mi a lófaszt csinál éppen? Mégis milyen értelmet nyer majd mindez? Mit fog mondani a drágalátos istened annak a rakás embernek, akik most veszítették el a családjukat és az otthonukat, és akik nemsokára halálra fagynak, vagy szétégnek? Mi lesz ennek az egésznek az értelme Totya meg a doki számára, akiket otthagytunk az őt szélén? Mi értelme lesz az egésznek, amikor egy élő lélek sem lesz a világon?
– Pajtás, ezt nem Isten teszi, hanem az emberek… – nyögte Ezékiel.”
Csanda Gergő regénye felkerült a 2021-es Top kedvencek listájára nálam! A 240 oldalas, rövid fejezetekkel megírt fikciós történet egy percre sem hagyta, hogy lankadjon a figyelmem, és ezt még a katonai fegyverek leírása (amiből legtöbbször egy kukkot sem értettem) sem tudott változtatni rajta. Az egész könyvet átjárja a bús komorság, de mellette a remény is mindig ott pislákol. Örülök, hogy mertem ismét kilépni a komfortzónámból, mert enélkül az élmény nélkül most kevesebb lennék. Teljesen megfogott a borító, és az elején feltüntetett értékelés, és ennek nagyon örülök, mert magamtól valószínűleg sosem vettem volna a kezembe. Pontosan az ilyen eseteknél látszik meg, hogy mennyire fontos, hogy leírjuk és megosszuk másokkal a véleményünket egy könyvről, vagy lényegében akármiről, mert így esélyt kapunk arra, hogy mi is részesüljünk ezekben az élményekben.
Én is ezért blogolok, és csak remélni tudom, hogy sokan mások elolvassák az általam ajánlott könyveket, ahogyan remélem, ezt is elfogjátok, vagy legalábbis adtok neki egy esélyt, mert véleményem szerint érdemes megismerkedni ezzel a kötettel, akkor is, ha olvastok ilyen jellegű könyveket, és akkor is, ha nem! Köszönöm az élményt, és azt, hogy ismét egy tehetséges magyar író első könyvét olvashattam! A vége pedig nekem folytatásért kiált! 😀