Most egy Kihívás elfogadva! 3. bejegyzést kellene megírnom Nektek, azonban a Nővérkéimmel megegyeztünk abban, hogy ez a hónap kicsit húzós lesz mindannyiunk számára, ezért augusztusban egyetlen egy művet fogunk elolvasni, amely az 1001 könyv listán szerepel. Biztosan sokan olvastátok már vagy láttátok filmen, hiszen egy ismert könyvről van szó, ami nem más, mint Gabriel García Márquez – Nobel-díjas kolumbiai író  –  Szerelem a kolera idején c. regénye.

A csodálatos történet 1880-ban kezdődik, amikor a gyönyörű Fermina élvezhetné életét, helyette választania kell két udvarlója között, a jóképű Florentino Ariza és a népszerű Juvenal Urbino doktor között. Ez a gyötrődés és háromszög csaknem 50 éven át tart. 
A meghökkentő befejezésű szerelmi történet egy buja, lüktető, letűnt világban játszódik, melyet egyaránt uralnak a misztikus események és a sztentori hangú bölömbikák; ahol a tengerben olykor még feltűnik egy éneklő vízitehén keblén a borjával, vagy egy gyönyörű vízihulla; ahol még a legjózanabb gondolkodású embernek is természetesnek tűnik, hogy a tárgyak olykor elsétálnak a helyükről. Teljesen más világ ez, mint a mi közép-európai, misztikumtól mentes és romantikátlan valóságunk.

Néhány információ a könyvről:

Magyar kiadás dátuma: 1990

Magyar Kiadó: Magvető Könyvkiadó

Oldalak száma: 530 

Bevallom, nekem valahogy kimaradt az életemből Márquez művei, ezáltal nem tudom, mire számíthatok, de mivel Moly.hu – n 89%-on áll, igazán bizalomgerjesztő és jó választásnak tűnik ! Fülszövege alapján úgy gondolom, tetszeni fog! Szerinted is? 😎 

Ha kedvet kaptál Te is a könyvhöz, akkor olvasd el velünk közösen augusztusban! Viszont, ha már túl vagy rajta, akkor válaszd egy másik művét Márqueznek!

Kiválasztottam még öt olyan regényét, amelyek fülszövegük alapján érdekes lehet. Lássuk, melyek ezek! 😉 

• Gabriel García Márquez: Száz év magány

Gabriel ​García Márquez regénye azok közé a művek közé tartozik, amelyek maradéktalanul igazolják jó előre beharangozott világhírüket. A vágy, a szenvedély varázslatos, leigázó és fölszabadító erejéről ritkán olvashatunk oly gyönyörű sorokat, mint a Száz év magány lapjain. Az örökké visszatérő gyötrelmet és beteljesülést hozó szerelemben García Marquez a magány és reménytelenség ellenszerét találja meg, s ez teszi a tragikus történetet legmélyebb mondanivalójában optimistává. Gabriel García Márquez élményeinek forrása – nyilatkozatai szerint – a gyermekkor. Egy ősrégi hagyományokat elevenen őrző kis kolumbiai falu mindennapi élete s a nagyszülők meséiben megelevenedő múltja csodálatos képeivel benépesítette a gyerekkor képzeletvilágát. S aztán évitzedeken át kísérletezik azzal hogy formába öntse élményeit. Végül 1965-ben a Mexicóból Acapulcóba vezető országúton hirtelen egyetlen pillanat alatt megjelenik előtte „regényfolyója”. „Annyira kész volt, hogy szóról szóra lediktálhattam volna” – mondja. Hazament, bezárkózott, és tizennyolc hónap alatt megírta a Száz év magány-t – sokak szerint a legjobb latin-amerikai regényt.

• Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

„A ​hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. A (…) a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek fele meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

• Gabriel García Márquez: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája

A ​mi házunk messze volt a főtértől, egy mangófaligetben, a folyónál. Margot húgom a folyóparton ment végig; az emberek olyan izgalomban voltak a püspök érkezése miatt, hogy minden más megszűnt számukra. A fekvő betegeket mindenütt kitették a kapuba, hogy megkapják az Isten orvosságát, és szaladtak az asszonyok, hozták a pulykát, a malacot meg a többi ennivalót a házak udvarából, a folyó túlsó partja felől pedig felvirágozott csónakok közeledtek. De aztán, amikor a püspök elhajózott az orruk előtt, és még a lába nyomát se hagyta ott nekik emlékbe, a másik hír, mely addig kicsire zsugorodva lapult meg, hirtelen nőni kezdett, és visszanyerte botrányméretét. Margot húgomra ekkor zúdult rá, teljes súlyával: a szép Angela Vicariót, akinek az előző napon volt az esküvője, a férje visszavitte a szülői házba, mert azt kellett tapasztalnia, hogy már nem szűz. „Úgy éreztem, hogy énalattam nyílik meg menten a föld – mondta a húgom. – De bárhogy hányták-vetették a dolgot, senki se tudta elképzelni, hogy a szegény Santiago Nasar hogyan keveredhetett bele az ügybe.” Csak azt tudták biztosan, hogy az Angela Vicario két bátyja már elindult, hogy megölje.

• Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezete

Gabriel García Márquez legújabb regénye egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karib kisvárosi környezetben játszódó történet fiktív, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. Márquez új regénye nemzetközi irodalmi szenzáció, amely a memoárkötetek írása közben, divertimentóként született.

• Gabriel García Márquez: Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak

A címmel ellentétben huszonkét beszédet tartalmaz a kötet, és Márquez maga válogatta őket. Az elsőt még 1944-ben mondta el (tizenhét éves volt ekkor!), az utolsót 2007-ben – egy egész élet, egy koherens írói világszemlélet rajzolódik ki belőlük. Márquez saját bevallása szerint két dologtól ódzkodott leginkább: a díjaktól és a beszédektől. Díjakból jócskán kijutott neki, a beszédekről pedig ez a kötet tanúskodik: vérbeli Márquez-írások ezek a szövegek is. Szenvedélyesek, elkötelezettek, hatásosak: minden mozzanatukban magukon viselik a világ egyik legnagyobb élő írójának összetéveszthetetlen kézjegyét.

Ha sikerült kiválasztanod a hozzád közelebb álló könyvet, írd meg kommentben, melyik az, és miután elolvastad oszd meg velem is, hogy tetszett! 😉