Hét Krajcár, 2009
Először is szeretném megköszönni Ákody Zsuzsa írónőnek, hogy elküldte nekem dedikálva recenziós példányként a Zazi – Történet egy szerelemről c. könyvét. Miután elolvastam tőle a Lélekrablók (a véleményemet itt olvashatjátok) és a Minden harmadik kedden c. kötetét, úgy döntöttem, hogy egyszer az összes könyvét szeretném elolvasni. Így esett a választásom a Zazi c. kötetére is, amely egy évvel ezelőtt még teljesen beszerezhetetlen volt, viszont idén a www.akody.hu oldalon új borítóval ismét megvásárolható EPUB vagy MOBI formátumban. Juhéé! 🙂
Ákody Zsuzsa szépirodalmi könyvei elolvasása után szükségem van pár napra, hogy össze tudjam szedni a vele kapcsolatos gondolataimat, mivel történetei mindig nagyon összetettek. Zazi c. kötetével sem történt másképp, mivel műfaját tekintve igen vegyesre sikeredett. Főleg lélektani és egyben fejlődésregény, amelynek központjában a női lélek áll, de emellett a pszicho-dráma és pszicho-thriller címkéket is képviseli. Ugyanis, mikor belekezdünk Ákody Zsuzsa eme regényébe, rögtön belecsöppenünk Zazi, azaz Zakar Zita és a 14 évvel idősebb férje, Erik 24 éve tartó boldog és stabil házasságába, ahol is egyszer csak felüti a fejét a bizonytalanság. Zazi-ban felmerül a kérdés: A férje biztosan az, akinek eddig hitte?
,,Tényleg, mi is voltam neked? A mindened vagy az áldozatod?
Erik…Látod, már ki tudom mondani a nevedet. De hidd el, megszenvedtem érte…Erik, Erik…Mit tettél velem? Elvetted a kamaszkoromat, elvetted a fiatalságomat, a gondolataimat, a lelkemet. S mit adtál cserébe? Sok mindent. Rengeteg mindent. De megkérdezted-e valaha is, hogy elvehetsz-e tőlem, hogy adhatsz-e nekem?”
Zazi éppen készül megírni a következő regényét egy 8 éve elhunyt barátjáról, amihez segítségképpen előveszi a naplóját és az épp Aranykalitka címmel megjelent kötetét. Ez a három dolog mind összefügg egymással, és a regény felépítése roppant izgalmasra és fordulatosra sikeredett, mivel mi is párhuzamosan olvashatunk együtt Zazival. Ezen kívül más szereplők szemszögén keresztül is betekintést kapunk az események sodró áradatába. Rögtön a könyv elején Ákody Zsuzsa ajánlásával találja szemben magát az olvasó: ,,Regényem mozaikjait úgy illesztettem egymáshoz, hogy a figyelmes Olvasó számára tisztán kibontakozhasson a cselekmény”, így könnyen meg tudjuk különböztetni az időbeli eltéréseket. Véleményem szerint rendkívüli megoldás ez, mivel így egy percig sem hagyja unatkozni az olvasót. Zazi minél jobban belemerül naplójának részleteibe, annál mélyebbről törnek fel az emlékei, amelyek által nem csak a házasságát kérdőjelezi meg, hanem a saját anyja, Adél mama szavait is, meginog közte és legjobb barátnőjébe, Lindába vetett bizalma, kételyei támadnak a 8 éve elhunyt barátja, Bandi halálának körülményei kapcsán is. Zazi nagy változáson ment keresztül, 40 évesen 3 gyermek anyjaként, és 3 regény megalkotójaként úgy érzi, hogy ő már nem az a gyenge és gyámoltalan kislány, aki volt, hanem egy erős és okos nő, aki nem hagyja magát tovább befolyásolni, és igenis a sarkára áll. Legújabb regénye írása közben elkezd kicsit kutakodni és olyan tényekkel találja szemben magát, amelyek teljesen megváltoztatják az életét. Ahogy haladunk a könyvben egyre több megválaszolatlan kérdés merülhet fel az olvasóban: Egészen biztos, hogy a férj az, aki egész életében hazudott Zazi-nak és zárta egy életre „Aranykalitkába”? Vagy éppenséggel Zazi az, aki egy fiatalkori trauma miatt nem képes megkülönböztetni a valóságot a fikciótól? Talán csak délibábokat kerget?
Nagyon tetszik az írónő könyveiben, hogy sajátos stílusával mindig teljesen le tudja kötni a figyelmem. Zazi c. kötetével is pontosan ez történt. A belső monológok, a visszaemlékezések, ahogy csűri-csavarja az emberi kapcsolatokat és érzéseket, ahogy teljesen belemerül a lélek kifürkészhetetlen mivoltába, és ahogy ezt mind összegyúrja egy bűnügy kinyomozásával, az valami fenomenális véleményem szerint. Regényeiben fontos szerepet játszanak a különböző lelki traumák és párkapcsolati kérdések, amelyekkel az olvasó könnyen tud azonosulni. Ákody Zsuzsa elérte, hogy az utolsó oldalakig egy nagy kérdőjel lebegjen a szemem előtt – titokzatosságával végsőkig tartja feszültségben az olvasót.
Ha még nem olvastatok Ákody Zsuzsától, akkor mindenképp próbálkozzatok meg vele, mert én csak ajánlani tudom! 😉